Ennek a bejegyzésnek nem tudok egy szavas címet adni.
Társam ma felvetett egy olyan kérdést, amelyen már többször átrágtam magam én is.
A párkapcsolatok és az élet szükségszerű velejárója, hogy egyikünk hamarabb távozik a másvilágra.
Több olyan idős korig tartó erős kötelékről hallottam, hogy az egyikük távozásával a másik fél is nemsokára követte társát.
Persze jó kérdés, hogy mi van, ha ez nem agg korban következik be.
A szeretetben és ráhagyatkozásban való eltávozás nagy kegy, holott természetes velejárója kellene legyen az életünknek.
Az elmúlásról nincs fejlett kultúránk, e témával nagyon kevésszer találkoztam meleg körökben.
A jogi vonatkozások hazai hiátusait e bejegyzésben fölösleges taglalni, annak fontossága vitathatatlan, megoldásra vár. Ami bennem elsődlegesen felmerült, az az élő(k) és a távozó lelki megélése, élménye foglalkoztat.
Ez egy rendhagyó téma, azt hiszem.
Polcz Alaine munkássága mindig is megfogott, tiszteltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése