tömegközlekedés

hajnal. felszállok. terepszemle, hogy minden szokásos útitárs elérte-e a villamost. átlósan idáig nem látott, kollégagyanús fiatal férfi ül. még gyanúsabb, hogy a szemben ülő idősebb nő (először anyjának vélve) mintha hozzá mormolna valamit, de nem egyértelmű, bámulni a korai járaton nem szokás, együttérzésből.

meglepetés akkor ér, amikor a nő feláll, egész közel megy a férfihez, és gyengéd ölelésbe és csókolózásba kezdenek. a megállóban a nő leszáll, a férfi utána integet a világ legtermészetesebb módján.

a következő megállóban a férfi is leszáll.

én zötyögök tovább meglepetten.