2011. szeptember 18., vasárnap

edzés

Több mázsányi egybefüggő súly elcipelésére közös "edzést" szerveztem.
Ismerősöket és barátokat, akik alig vagy nagyon is, vagy egyáltalán nem ismerik egymást. Mindenki férfi.


Leghalkabb indít egy viccel, amikor még kevesen vagyunk: "Na ugorjunk neki!" amire a Legerősebb pattan, s máris lendül a teher...
Erősítés kell, épp hív Nyakkendős, öt perc múlva érkezik. Ok, várunk. Húsz perc múlva megérkezik, akinek kezdik szidni a munkahelyét, nagyon.
Teher megy tovább. További segítség kell, érkezik a Nyakkendő nélküli. Ő már lapít, hogy hol dolgozik.
Beszalad Mérnök, épp amikor a teher soknak bizonyul már. Mindenki mondja a magáét, Mérnök tevés helyett dumál, mindenki nyeklik a teher alatt. Dorgáljuk, halkan tettek mezejére lépek, többieken még több a teher. Már valóságshow-t kiált a Legerősebb.
Teher helyére kerül végre, koccintás. A gyengébbek pálinkával (hogy erősödjünk), az erősebbek boros pohárból málnaszörppel (mert vezetnek).
Tervezett vacsora elmaradt, mert teher cipelése előtt a konyhapult is áldozat lett, szét kellett szedni.

Mindenki el a színről, Mérnök társaságában belvárosi késdobálók  látogatásába kezdünk. Két korsó sör 360. Zenegépből Mérnök Michael Jaksont választ, a törzsvendégek megrökönyödésére. A sarokban épp egymásra talált két egyáltalán nem illő pesti ifjonc, de ebben a miliőben már a groteszk sem tűnik fel (annyira).

Másnap Legerősebb kuncogva mondja nekem, hogy a Mérnök beillene egy "másfajta showba".
Akinek épp sejtelme sincs, hogy önmagán és a Mérnökön kívül mindenki meleg.
És megálltam, hogy nem röhögtem el magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése