Mire jó? Mire nem jó?

Egy meleg blogger elmélkedését olvasva arról, hogy mennyit ér az ember, ha meleg (friss egyetemista srác, aki arra jött rá, hogy kevesebbet ér melegként, mint a heterók...), el kellett gondolkodni azon, hogy mire jó és mire nem jó az a fajta nyilvánosság, amit az internet jelent. Már megírtam a szokott tartalmú választ (nem érünk kevesebbet, ezt először magunknak kell megértenünk, aztán a társadalommal kell elfogadtatnunk, stb.) de szerencsére a googli blogger töketlen szabályai, vagy a blog beálltásai miatt nem vette be az oldal. Szerencsére, mert csak utána gondoltam át alaposabban, hogy mi értelme van annak a válasznak, amit írni akartam, és rá kellett jönnöm, hogy pont semmi értelme nincs. A kérdéses blog linkjei között ott voltak a meleg bloggerek szokott csapatának linkjei, és a linkelhető blogokban százszámra voltak elérhetőek az ilyen és hasonló válaszok, tapasztalatok, megnyilatkozások. Mindhiába. Friss egyetemista bloggerünk mégis megszenvedi ugyanazt a vívódást magában, melyen előtte már nemcsak átmentek emberek milliói a történelem folyamán, hanem a net jóvoltából most már le is írták jópáran a tapasztalataikat. Mi értelme volna leírni ezredszer is ugyanazt?! El kellett tehát gondolkodni azon, hogy akkor mi az, aminek van értelme? Hogyan lehetne megkímélni az újabb és újabb felnövekvő generációt attól, hogy ugyanezen elkeserítő életérzés, lehangoló kisebbrendűségi érzés gyötörje azokat, akik a jövőben fognak rájönni arra, hogy melegek? Aligha nem ezen csak azok a nagyon mély társadalmi változások segíthetnek, melyekhez a hetero többség tudtaformálására, hozzáállásának megváltoztatására van szükség. Nem elegendő, igazában már nincs is nagyon értelme annak, hogy egymást biztatgassuk. Fent nevezett bloggerünk is nyílván elolvasta azt a többszáz, vagy többezer megnyilatkozást, amit az elmúlt években a melegek feltettek a netre (hiszen hivatkozott is rájuk a blogjában), de ez mégsem segített neki elkerülni a kisebbrendűségi érzés kialakulását. Csak attól lehet remélni javulást e téren, ha a többségi társadalom végre elmozdul a melegeket lenéző és megvető álláspontjáról. E tekintetben bíztatóak azok a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a fejlett országokban már a politika legmagasabb szintjéig bezárólag megértették ennek jelentőségét és szükségességét. Ahhoz azonban, hogy ez itthon is így legyen arra lenne szükség, hogy minél többen, minél bátrabban képviseljük ezt az elvárást a magyar politikai elittel szemben, ugyanakkor tudatosítsuk azokban az emberekben is, hogy ezt el kell fogadniuk és támogatniuk kell, akik "szürke eminenciásként" a háttérből manipulálják a döntéshozókat. Ez utóbbiak talán még fontosabb célpontjai lehetnének a melegek társadalmi elfogadásáért folytatandó küzdelemnek, mint a hivatalos döntéshozók, mert ők reálisabban látják, hogy milyen erő áll egy adott társadalmi csoportosulás,  politikai irányzat mögött. Első sorban őket kell azzal szembesíteni, hogy egyre kevésbé tarthatóak a homofób politikai megnyilvánulások, és egyre nagyobb társadalmi kockázata van annak, ha nem hajlandóak elismerni a melegek egyenlő jogait. Sok féle eszköz megragadható ehhez (ilyenek a hetero többséget célzó megnyilatkozások, a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt felvállalt határozott álláspontok - ld. legutóbb Elton John kiállását a Kaleidoscope mozgalom mellett!), és eredmény is csak akkor várható ha a hetero többség ingerküszöbét sikerül átütnie ezeknek a megnyilatkozásoknak. Na, ezen kell még egy kicsit gondolkozni, hogy mik lehetnek a megfelelő eszközök erre itt Magyarországon, félúton a nyugat és a kelet között...