flash

Egy napom sűrítve:
1. szállásadóm szobájából kilépve egy cigijét épp elnyomó, idegen srác riadt tekintete villan rám;
2. vonat ablakára rátapadva csodálom a Rajna szép vidékét, amikor a kopasz, épp tovahaladó, jegyem után kotorászva ő a gyűrűktől díszes újaival visszanyúl hozzám a jegyemért. Akkor veszem észre, hogy táskáján lóg a szivárvány zászló (a német precizitás ellenére egyharmadnyival több lett a menetidő);
3. mai szállásadóm meglepetésemre egy török meleg fiú, aki nem ismeri Frezan Özpeteket. Nahát!
4. városnézés közben több napi hallgatás után hosszas beszélgetésbe kezdek egy német nővel, ő is elindult várost nézni, ha már eddig életében nem jutott el ide. Hosszas térképforgatás alapján útbaigazítom, és bezsebelek egy nagyon kedves dicséretet, hogy rég nem látott ily kedves fiút. Nem akartam megjegyezni, hogy lám, nem vagyok helyi :o)
5. mivel a vendéglőkön kívül semmi sincs nyitva, gondoltam költséghatékonyabb és gyorsabb a mekdó. No a meglepetés akkor ért (és a korábbi utazásaimból tanulva épp a vendégmunkások akarnak lenyúlni a visszajáróval): román állampolgártársaim elfelejtették a busás visszajárót. No de akkor érte őket a meglepetés, amikor nem akarván érteni az angolt, elmagyaráztam nekik románul a problémám. Így már nem tudtak mit tenni, mert egyre többen gyűltek mögöttem, és csak a nagy bonyodalmat látták, csodálkozva az idegen nyelvű civódáson. De legyek jóindulatú, és túlhajszoltságuk miatt feledkeztek meg a visszajárómról;
6. slusszpoén: szállásadómnál kulcsokat próbálgatva segítségemre siet a legszebb szemű másik fiú, akit valaha láthattam volna a hamamok országában. Ők már részben integrálódtak: párjával török zenét hallgatva énekelnek a szomszéd szobában, közben német vasárnap esti szórakoztató műsoron nevetgélnek, és amúgy e körben teljesen szokatlanul, egy szóval sem érdeklődnek, hogy ki vagyok - mi vagyok, és különben is, mit keresek náluk.