egyre kevésbé élek társasági életet, erőfeszítésbe telik elővenni a telefont egy hívásért, vacsorák is ritkultak a konyhámban.
munkával alig foglalkozom hétvégén, leginkább egyáltalán, teljesen mindegy, hogy épp körmömre égett-e a gyertya.
ritkábban mozdulok ki az odúmból, az ismeretlen megértésére alig teszek erőfeszítést.
csak a szimpatikus emberekhez fordulok oda.
egyre több embertől, régi baráttól érzem magam távol. ha közelednek, nyitok, ha nem, hát nem teszek erőfeszítést, amint régen tettem.
talán erősebbre cseréltem a szemüvegem? remélem nem es(t)em a ló túloldalára.
Vannak ilyen periódusok az ember életében. A tél amúgy is ellustít. :) Reméljük, csak erről van szó és tavasszal már aktívabb leszel.
VálaszTörlés